Nem hiszem, hogy Mo-n sok ember ismerné ezt a helyet, eddig én is közéjük tartoztam. A kastély neve is egy kissé félrevezetett, mivel a kereszteződésen, ahol le kellett volna kanyarodnom a kastély felé, többször is átmentem, de valahogy - teljesen logikátlanul - a malter szó jött fel nekem. A vége felé vettem egy nagy levegőt (jó párásat, mert előző este esett és eléggé felhős is volt az idő) és elkanyarodtam a kastély felé. Kellett vagy 5-6 km-t menni, a végén kezdtem elveszteni a türelmemet, mert nem volt irányítás, de szerencsére a kastély az út mellett volt, így megtaláltam. Ekkor jött a meglepetés. A kastély kapuján két hatalmas máltai kereszt volt található. Így a kastély neve helyesen: Máltai kastély. De hogyan kerültek ide a Máltai Lovagrend tagjai? Az eddigi német beszámolókból az azért talán kiderült, hogy itt igen elterjedtek a különféle protestáns vallások. De aki azt hiszi, hogy Németország egy protestáns ország, az téved, mivel csak a lakosság egyharmadát teszik ki. Egyharmada viszont katolikus, főleg a déli és nyugati végeken. A maradék egyharmad kisebb egyéb felekezetekhez tartozik, némi ateistával.
Na de hogyan kerültek a máltaiak ide?
A város története kivételesen zaklatott volt, erre nem is térek ki, erről csak annyit, hogy szerepeltek itt elvesztett és megnyert örökösödési perek, megnyert és elvesztett háborúk, stb. A lényeg az, hogy az 1200-as években az egyik nyertes, a Zähringerek, stabilizálták a helyzetet és megerősödött az egyházi és a világi uralom is. Amikor a férfi ág kihalt, az egyik új tulajdonos, von Staufen, 1272-ben átadta a várost a Szent János Rendnek (Johanniták). A Rend egyik feladata az irgalmasság volt, ennek jelei most is láthatóak, mivel a kastély nagy része kórházként, idősek otthonaként, tehát irgalmas körben működik. A Rend úgy igazgatta a területét, mint egy állam az államban, jogilag szinte minden a hatáskörébe tartozott. Amikor elvesztették birtokaikat (Akko, Ciprus, Rodosz), megkapták Málta szigetét, ettől fogva Máltai Lovagrendként működtek tovább. Ma már persze polgári közigazgatás van itt is, de a máltaiak azért nagy nyomot hagytak a város életében. A város címere akár Málta címere is lehetne: egy vörös pajzsban nagy fehér máltai kereszt.
A kastély egyik szárnyában működik egy kis múzeum ahol a johannita és máltai korszak történetét és relikviáit mutatják be. Amúgy a kastély nyitva van, meg lehet tekinteni a hatalmas udvart és a szépen gondozott kertet is.
Na de hogyan kerültek a máltaiak ide?
A város története kivételesen zaklatott volt, erre nem is térek ki, erről csak annyit, hogy szerepeltek itt elvesztett és megnyert örökösödési perek, megnyert és elvesztett háborúk, stb. A lényeg az, hogy az 1200-as években az egyik nyertes, a Zähringerek, stabilizálták a helyzetet és megerősödött az egyházi és a világi uralom is. Amikor a férfi ág kihalt, az egyik új tulajdonos, von Staufen, 1272-ben átadta a várost a Szent János Rendnek (Johanniták). A Rend egyik feladata az irgalmasság volt, ennek jelei most is láthatóak, mivel a kastély nagy része kórházként, idősek otthonaként, tehát irgalmas körben működik. A Rend úgy igazgatta a területét, mint egy állam az államban, jogilag szinte minden a hatáskörébe tartozott. Amikor elvesztették birtokaikat (Akko, Ciprus, Rodosz), megkapták Málta szigetét, ettől fogva Máltai Lovagrendként működtek tovább. Ma már persze polgári közigazgatás van itt is, de a máltaiak azért nagy nyomot hagytak a város életében. A város címere akár Málta címere is lehetne: egy vörös pajzsban nagy fehér máltai kereszt.
A kastély egyik szárnyában működik egy kis múzeum ahol a johannita és máltai korszak történetét és relikviáit mutatják be. Amúgy a kastély nyitva van, meg lehet tekinteni a hatalmas udvart és a szépen gondozott kertet is.
Vissza a főoldalra (katalógus)
a máltai keresztes kapu
a múzeum bejárata
a múzeumi szárny
a kert
a múzeum bejárata
a kert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése