2015. december 13., vasárnap

Essen/Kettwig, Schloss Landsberg (Ratingen), SzG3


Amint a Schloß Hugenpoet meglátogatásakor említettem, a városból a kastély felé ennek a kastélynak a parkolója mellett kellett elmenni. Visszafelé természetesen megálltunk itt ("természetesen borult volt az idő"). Míg a Hugenpoet kastély egy tipikus vízi vár volt, ez egy teljesen más jellegű kastély volt. Az úttól kezdődően egy dombos tájra érünk (a másik oldal a Ruhr folyó felé teljesen sík), ahol is egy nagy kapu alatt kellet áthaladni és így léphettünk be a kastély parkjába. Ez a dombos jelleg miatt inkább egy gyönyörű erdő, amely jól karban van tartva, mintsem egy hagyományos kastélypark. Már a bejáratnál felfigyeltem arra, hogy igen komoly biztonsági berendezések voltak felszerelve: kamerák, behajtási rendszer távbeszélővel, az útból kiemelkedő oszlopok, stb. Az út mellett egy szép patak csordogált, rajta hidak, szépen karbantartott utak az erdőben. Ahogy haladtam felfelé, mindenhol kamerák. Felérve a kastélyszintre, ott két kastély található: egy régi és egy új kastély. A kettő között egy hídszerű rámpa köti ezeket össze. A híd egyik oldalán egy barokk kert található, jelenleg a szökőkutak nem működtek. 
A kastély komplexum történelmében csak egy keveset menjünk vissza, mivel az az előtti történések igencsak zaklatottak voltak. Napóleon után (aki eltörölte a feudalizmust ezen a területen (is), a Landsberg család birtokába került a kastély. Mivel csak nyári rezidenciának használták és pénzük is kevés volt a karbantartásra, a kastély erősen leromlott. 1903-ban a Thyssen csoport megszerezte a tulajdonjogot a kastély felett és jelenleg is a Thyssen Alapítvány birtokolja azt. A II. VH vége felé ebben a kastélyban tartotta Albert Speer azt a megbeszélést, ahol a Ruhr vidék iparmágnásaival egyeztette a Néró terv részleteit, ami arról szólt, hogy hogyan semmisítsék meg a Ruhr vidék iparát, nehogy a szövetségesek kezére kerüljön. A II. VH után volt gyerek üdültetési központ, élelmiszer raktár is. Jelenleg a Thyssen csoport konferencia központot és szemináriumot üzemeltet itt. A sok konferencia résztvevő részére építették fel az Új tornyokat (az új kastély), ahol akár 30 vendéget is el lehet hirtelen szállásolni. 
Amikor a barokk kertet megtekintve felértünk az összekötő hídhoz, újabb biztonsági berendezéseket láttunk, újabb kamerák, földbe süllyeszthető útzár, stb. Ekkor már kezdett gyanússá válni a dolog, főleg hogy a régi kastély kapujában egy biztonsági őr megállított, miszerint most nem mehetünk be a kastélyudvarba sem és nem is fényképezhetünk arra felé (nagyon udvariasan). És még azt is mondta, hogy nem mondhatja meg, hogy miért nem mehetünk be. Ezek után nem volt mit tenni, visszasétáltunk a kapuhoz és tovább mentünk.
Konklúzió: maga a hely tényleg nagyon szép, gondozott, ápolt erdő, utakkal, hidakkal, patakokkal, stb. Nyáron a barokk kert is szép lehet. Azt sajnos nem tudtuk kideríteni, hogy ha a most nem részletezhető események, személyek problémája nem áll fent, akkor meg lehet-e látogatni a kastélyt vagy legalább a kertjét (ami a kapu felől igencsak szépnek tűnt).

Vissza a főoldalra (katalógus)

 a bejárat
 patak a kastély erdejében
 a feljárati út
 az út menti erdő és ptak
 a kastély külső parkja
a kastély külső parkja
 a kastély
 feljárat a kastélyhoz
 a kastély külső parkja
a kastély bejárata
 az új kastély
az új kastély

Vissza a főoldalra (katalógus)

Essen/Kettwig, Schloß Hugenpoet, SzG3


Ahogy Kettwignél írtam, a városkában még két kastélyt látogatunk meg. Ezek közül az egyik ez a kastély volt. A városka a Ruhr folyó északi oldalán van, a Hugenpoet kastély a délin található. Elhúzunk a Landsberg kastély parkolója mellett és néhány száz méterre már meg is van a kastély parkolója is, jobbra az úttól. 
Miután a Ruhr déli partja korábban erősen mocsaras terület volt, szinte adta magát, hogy egy vízi vár épüljön itt. Igen ősi hely, az első említés 778-ban történt. Ugorjuk át a szokásos, eléggé fordulatos történetér. A II. VH-ban a Wehrmacht tartózkodott benne. Miután a világháborúban Essen alaposan megkapta a magáét (főleg bombázások miatt dőlt romba), az ottani Folkwang Múzeum anyaga került itt kiállításra (Ők elsősorban a modern művészetekkel foglalkoztak, a nácik által degenerált művészetnek titulálttal). Később 5 csillagos szálloda lett a kastélyból (jelenleg is szálloda), egy elég randa kiugró étterem rész építettek a kastélyhoz a vizesárok fölé. Valamit rosszul csinálhattak, mivel 2013-ra majdnem csődbe ment a vállalkozás. Ekkor az amúgy a Fürstenberg család által üzemeltetett szállodát és éttermet átvette a konkrét tulajdonos, Maximilian Freiherr von Fürstenberg, és azóta az Ő menedzsmentje üzemelteti a kastélyhotelt.
Amúgy a kastély a szokásos "német könnyedséggel" trónol a vizesárok közepén, a nyugati oldalán a gazdasági épületekkel. Szinkronban ezek párja is elkészült volna a keleti oldalon is, de valamiért ezek nem valósultak meg. Amikor ott voltam, akkor éppen adventi készülődés volt a várudvarokban. A kastély mögött egy szép parkos rész van, oda elvileg csak a szállóvendégek mehetnek be.

Vissza a főoldalra (katalógus)














Vissza a főoldalra (katalógus)

Essen/Kettwig, SzG3


Legutóbb jó messze eljutottam Németországban, sikerült megszagolnom egy kis Ruhr vidéket. Remélem mindenki emlékszik még a földrajz tanulmányira, a Ruhr vidék Németország nehézipari központja (jól meg is kapta a II. VH-ban). Város város hátán, de azért most már nincs az a füst, ami régen volt. Kialakulása roppant egyszerű ok miatt történt itt, volt szén (közel a felszínhez), valamint sok víz. Akkoriban egy jó kis ipar kialakulásához már szinte más nem is kellett. Kettwig amúgy Essen külvárosa. Érdekes a története, mivel csak 1975-ben csatolták Essenhez, volt is nagy felháborodás. Kettwig egyébként egy teljesen önálló kisváros, nincs összenőve Essennel. Most is különálló egységnek tekintik magukat, a vasútállomásain sem az áll (mint más hasonló státusú városok esetében) hogy Kettwig/Essen, hanem csak Kettwig. Külön postai irányító számuk van, és a rendszámokban is egy betű jelzi, hogy Kettwigről van szó. Érdekes, hogy ez a betű egy D betű a számok után, valószínűleg ez onnan maradt meg, hogy korábban Düsseldorf kerülethez is tartoztak. Kettwig azért érdekes, mivel egyrészt itt is átfolyik a Ruhr vidék névadó folyója, a Ruhr, másrészt ezt a környéket tartják a Ruhr vidék zöld szívének. Itt már elég nagy a folyó, szerintem kb. közel akkora, mint a Duna Budapestnél. Itt megint kitérek egy kicsit a vízi erőművekre. A Ruhr folyó is tele van rakva vízi erőművekkel, az egyik duzzasztó pont itt van a híd alatt. A folyó város felőli oldalán található a Turbinaház, ott termelik az áramot (amely szerintem az egyik legzöldebb energia). Van hajó zsilip is, bár hajó forgalmat nem láttam, csak egy kikötött bárkát. Maga a város nem túl szép, viszont van egy kicsi, de annál szebb városmagja. A zöme egy kis kiemelkedésen helyezkedik el és viszonylag sok favázas házat (fachwerkhaus) lehet találni. Érdemes a kis zegzugos utcákon valamint a Ruhr partján egy jót sétálni. Innen már csak egy ugrás a túlparton található két kastély, a Schloß Hugenpoet és a Schloß Landsberg.

Vissza a főoldalra (katalógus)

az Óváros
 az Óváros
 az Óváros
 az Óváros
 az Óváros, anno 1646!
 az Óváros
az Óváros
 a Turbinaház
a Turbinaház
 a Mühlengräben
 a Mühlengräben
templom az Óvárosban
 templom az Óvárosban
 az Óváros
 a Ruhr folyó
  a Ruhr folyó
  a Ruhr folyó
 a Ruhr folyó

Vissza a főoldalra (katalógus)

Donaueschingen, a Duna forrása, SzG3


Remélem, hogy mostanában több beszámolót tudok majd csinálni, mert megint voltam néhány közepesen érdekes helyen. Csak az időjárással voltam bajban, ilyen rossz időt már régen fogtam ki. A harmadik napon olyan köd volt, hogy szinte vágni lehetett. Ez meg a miatt bosszant, hogy legtöbbször ugyanoda már nem tudok visszamenni. Na de térjünk át Donaueschingenre.
Donaueschingent tartják a Duna forrásának. Ebben az az érdekes, hogy ez így nem igaz, mivel a Duna forrásának a vize belefolyik a Brigach folyócskába (kb 10 m széles), majd ez egyesül egy Breg nevű patakkal és ettől kezdve hívják Dunának a folyót. Ez azért érdekes (vagy ellentmondásos), mivel sok helyen mindig a leghosszabb ágat keresik egy adott folyó minél hosszabb voltához, itt meg lemondanak jó néhány km-ről. Maga a Duna forrás egy kerek medence, itt azt sem lehet látni, hogy honnan jön a forrásvíz és azt sem, hogy hol folyik el az említett folyócskába. A forrás be van szorítva egy kb 10 m-el feljebb levő templom és egy magán kastély közé. A kastély sajnos nem látogatható még a parkja sem, pedig nagyon szép. Nagyjából ezt lehet itt látni, csak az jöjjön ide, aki mindenképpen a Duna hivatalos eredetét akarja látni.
Amúgy a város nem egy nagy szám, gyakorlatilag mindig is katonavárosként működött (889-ben volt az első írásos emlék a városról). A város nagy része elpusztult az 1908-as tűzvészben. A II. VH. után ez a rész a francia megszállási övezetbe tartozott, de az amerikaiak is üzemeltettek egy hadi kórházat itt az 1990-es évek elejéig. 
Szerintem nem bakancslistás hely, de azért le sem kívánok beszélni róla senkit!

Vissza a főoldalra (katalógus)

a Szent János templom
a Szent János templom

a Duna forrása
a Duna forrása
a Duna forrása
a Duna forrása
a Duna forrása
a Fürstenberg kastély
a kastélypark
a Fürstenberg kastély

Vissza a főoldalra (katalógus)