2016. május 24., kedd

Burghausen, SzG3


Most elérkeztünk egy olyan helyre, amit nem lehet néhány mondattal elintézni. Ez Burghausen és a vára. Azzal a rekorddal büszkélkedhetnek, hogy a vár össz. hossza 1051 m, ami Európában rekord. Az persze érdekes, hogy egy várat a hossza alapján minősítenek, de itt ez is közrejátszik, mivel rendkívül látványos az elhelyezkedése. Ezen a részen a Salzach folyó, ami itt határfolyó, kb 50-70 m-es dombok között folyik. Korábban egy nagyon szoros S kanyart írt le a folyó és az S egyik ága körbeölelte a hosszan elnyúló, szintén 50-70 m magas szikla nyelvet. Majd visszafordulva csatlakozott a mostani mederbe. Ezt az ágat később levágták és így alakult ki a vár mögötti tó, amit jelenleg szabadidős tevékenységre használnak.
 A vár több felől közelíthető meg. Az utolsó udvarnál (az északi végén) van az autóparkoló. Innen azoknak javaslom a vár megközelítését, akik nem szeretnek felfelé menni, mivel innen gyakorlatilag vízszintes a vár. Lehet a város felől is gyalog felmenni, itt több lehetséges útirány van, a városban jól ki vannak táblázva a helyek, hogy honnan lehet felmenni. A látvány ellenére nem egy nagy feladat, kb egy nagyobb templomtorony magasságának felel meg a szintkülönbség. Én mind a kettőt kipróbáltam, mivel kétszer tudtam az útirányomba beilleszteni (az első alkalommal esett az eső, így éppenhogy meg tudtam nézni a várat, a második alkalommal már jobb volt az idő, gyalog fel is mentem a várba, de főleg a városra fordítottam az időt). A vár legjobb látképe Ausztriából adódik, ahol szintén megvan a kb 70 m magas domboldal, onnan ránézve a várra igen látványos látképet kapunk. A vár leglátványosabb része a déli csücskén ülő fő vár a maga középkorias jellegével. A szikla nyelv alakja adta azt a megoldást, hogy a későbbi fejlesztések nem a korábbiak lebontásával és azok helyére történő építéssel valósultak meg, hanem újabb - kisebb - várrészleteket építettek (toldottak) a korábbiakhoz, haladva észak felé. Miután az új részeket egyenként is várfallal, kapukkal vettek körül, kialakultak az udvarok, amiből végül is 6 lett. Ebből a hatodik végül is elbontásra került, ennek a helyén van a felső parkoló. Magukról az udvarokról most nem írok, mivel a látvány szempontjából nem túl érdekes, végig kell sétálni a vár teljes hosszán. Mindkét irányban fantasztikus a kilátás, úgy a városra, mint a másik oldalon a dombos tájra. Innen is látszik, hogy a város egy nagyon szép hely. A várról még egy dolgot kell elmondanom, amit már máshol is írtam, hogy itt is laknak emberek a vár egyes részeiben, ami nekem azért egy kicsit furcsa.
Annyival másabb a többi egyutcás belvárosos városokhoz képest, hogy azoknál lényegesen nagyobb, maga a vár alatti főtér (főutca) is szélesebb azoknál. A vár alatti főtérbe csatlakozik be az az utca, amely az osztrák német határon átnyúló, viszonylag keskeny hídhoz vezet. A téren nagyon helyes szobrok, csobogók találhatóak. Ha a tér déli vége felé megyünk, akkor eljuthatunk egy kapuhoz, amely a jazz Hall of Fame. Itt kb 50 híres jazz muzsikus kapott emléktáblát, amit az úttestben helyeztek el. Még tovább haladva eljuthatunk a vár déli vége alatti, mondhatjuk a második városközpontig. Közben persze érdemes kimenni a Salzach partjára is, mivel a folyó is igen látványos. Közben újabb csobogókat is lelhetünk. Igazából ez egy olyan hely, amiről keveset kell beszélni, inkább látni kell!!! Egyetlen hátránya az az, hogy távol esik a fő közlekedési autópályáktól, tehát ide tényleg el kell menni. Érdemes a Fotóalbumot is megnézni, nagyon sok képet készítettem itt!

Fotóalbum (az összes, Burghausenben készített fotó itt tekinthető meg):

Vissza a főoldalra (katalógus)

 Burghausen Ausztria felől
Burghausen Ausztria felől
 feljárat a várba
feljárat a várba
a várak térképe
















 kilátás a várból
 kilátás a várból

 kilátás a várból
kilátás a várból
kilátás a várból
 Wöhrsee látképe a várból
Wöhrsee látképe a várból
 a határhíd Ausztria és Németország között (a túloldal Ausztria)
 a Salzach folyó (a túloldal Ausztria)
 a Salzach folyó (a túloldal Ausztria)


 a Városháza





 Pfarrkirche St. Jakob

 Am Bichl
 a Jazz hírességek utcája
 a Jazz hírességek utcája

Vissza a főoldalra (katalógus)

2015. december 13., vasárnap

Essen/Kettwig, Schloss Landsberg (Ratingen), SzG3


Amint a Schloß Hugenpoet meglátogatásakor említettem, a városból a kastély felé ennek a kastélynak a parkolója mellett kellett elmenni. Visszafelé természetesen megálltunk itt ("természetesen borult volt az idő"). Míg a Hugenpoet kastély egy tipikus vízi vár volt, ez egy teljesen más jellegű kastély volt. Az úttól kezdődően egy dombos tájra érünk (a másik oldal a Ruhr folyó felé teljesen sík), ahol is egy nagy kapu alatt kellet áthaladni és így léphettünk be a kastély parkjába. Ez a dombos jelleg miatt inkább egy gyönyörű erdő, amely jól karban van tartva, mintsem egy hagyományos kastélypark. Már a bejáratnál felfigyeltem arra, hogy igen komoly biztonsági berendezések voltak felszerelve: kamerák, behajtási rendszer távbeszélővel, az útból kiemelkedő oszlopok, stb. Az út mellett egy szép patak csordogált, rajta hidak, szépen karbantartott utak az erdőben. Ahogy haladtam felfelé, mindenhol kamerák. Felérve a kastélyszintre, ott két kastély található: egy régi és egy új kastély. A kettő között egy hídszerű rámpa köti ezeket össze. A híd egyik oldalán egy barokk kert található, jelenleg a szökőkutak nem működtek. 
A kastély komplexum történelmében csak egy keveset menjünk vissza, mivel az az előtti történések igencsak zaklatottak voltak. Napóleon után (aki eltörölte a feudalizmust ezen a területen (is), a Landsberg család birtokába került a kastély. Mivel csak nyári rezidenciának használták és pénzük is kevés volt a karbantartásra, a kastély erősen leromlott. 1903-ban a Thyssen csoport megszerezte a tulajdonjogot a kastély felett és jelenleg is a Thyssen Alapítvány birtokolja azt. A II. VH vége felé ebben a kastélyban tartotta Albert Speer azt a megbeszélést, ahol a Ruhr vidék iparmágnásaival egyeztette a Néró terv részleteit, ami arról szólt, hogy hogyan semmisítsék meg a Ruhr vidék iparát, nehogy a szövetségesek kezére kerüljön. A II. VH után volt gyerek üdültetési központ, élelmiszer raktár is. Jelenleg a Thyssen csoport konferencia központot és szemináriumot üzemeltet itt. A sok konferencia résztvevő részére építették fel az Új tornyokat (az új kastély), ahol akár 30 vendéget is el lehet hirtelen szállásolni. 
Amikor a barokk kertet megtekintve felértünk az összekötő hídhoz, újabb biztonsági berendezéseket láttunk, újabb kamerák, földbe süllyeszthető útzár, stb. Ekkor már kezdett gyanússá válni a dolog, főleg hogy a régi kastély kapujában egy biztonsági őr megállított, miszerint most nem mehetünk be a kastélyudvarba sem és nem is fényképezhetünk arra felé (nagyon udvariasan). És még azt is mondta, hogy nem mondhatja meg, hogy miért nem mehetünk be. Ezek után nem volt mit tenni, visszasétáltunk a kapuhoz és tovább mentünk.
Konklúzió: maga a hely tényleg nagyon szép, gondozott, ápolt erdő, utakkal, hidakkal, patakokkal, stb. Nyáron a barokk kert is szép lehet. Azt sajnos nem tudtuk kideríteni, hogy ha a most nem részletezhető események, személyek problémája nem áll fent, akkor meg lehet-e látogatni a kastélyt vagy legalább a kertjét (ami a kapu felől igencsak szépnek tűnt).

Vissza a főoldalra (katalógus)

 a bejárat
 patak a kastély erdejében
 a feljárati út
 az út menti erdő és ptak
 a kastély külső parkja
a kastély külső parkja
 a kastély
 feljárat a kastélyhoz
 a kastély külső parkja
a kastély bejárata
 az új kastély
az új kastély

Vissza a főoldalra (katalógus)

Essen/Kettwig, Schloß Hugenpoet, SzG3


Ahogy Kettwignél írtam, a városkában még két kastélyt látogatunk meg. Ezek közül az egyik ez a kastély volt. A városka a Ruhr folyó északi oldalán van, a Hugenpoet kastély a délin található. Elhúzunk a Landsberg kastély parkolója mellett és néhány száz méterre már meg is van a kastély parkolója is, jobbra az úttól. 
Miután a Ruhr déli partja korábban erősen mocsaras terület volt, szinte adta magát, hogy egy vízi vár épüljön itt. Igen ősi hely, az első említés 778-ban történt. Ugorjuk át a szokásos, eléggé fordulatos történetér. A II. VH-ban a Wehrmacht tartózkodott benne. Miután a világháborúban Essen alaposan megkapta a magáét (főleg bombázások miatt dőlt romba), az ottani Folkwang Múzeum anyaga került itt kiállításra (Ők elsősorban a modern művészetekkel foglalkoztak, a nácik által degenerált művészetnek titulálttal). Később 5 csillagos szálloda lett a kastélyból (jelenleg is szálloda), egy elég randa kiugró étterem rész építettek a kastélyhoz a vizesárok fölé. Valamit rosszul csinálhattak, mivel 2013-ra majdnem csődbe ment a vállalkozás. Ekkor az amúgy a Fürstenberg család által üzemeltetett szállodát és éttermet átvette a konkrét tulajdonos, Maximilian Freiherr von Fürstenberg, és azóta az Ő menedzsmentje üzemelteti a kastélyhotelt.
Amúgy a kastély a szokásos "német könnyedséggel" trónol a vizesárok közepén, a nyugati oldalán a gazdasági épületekkel. Szinkronban ezek párja is elkészült volna a keleti oldalon is, de valamiért ezek nem valósultak meg. Amikor ott voltam, akkor éppen adventi készülődés volt a várudvarokban. A kastély mögött egy szép parkos rész van, oda elvileg csak a szállóvendégek mehetnek be.

Vissza a főoldalra (katalógus)














Vissza a főoldalra (katalógus)

Essen/Kettwig, SzG3


Legutóbb jó messze eljutottam Németországban, sikerült megszagolnom egy kis Ruhr vidéket. Remélem mindenki emlékszik még a földrajz tanulmányira, a Ruhr vidék Németország nehézipari központja (jól meg is kapta a II. VH-ban). Város város hátán, de azért most már nincs az a füst, ami régen volt. Kialakulása roppant egyszerű ok miatt történt itt, volt szén (közel a felszínhez), valamint sok víz. Akkoriban egy jó kis ipar kialakulásához már szinte más nem is kellett. Kettwig amúgy Essen külvárosa. Érdekes a története, mivel csak 1975-ben csatolták Essenhez, volt is nagy felháborodás. Kettwig egyébként egy teljesen önálló kisváros, nincs összenőve Essennel. Most is különálló egységnek tekintik magukat, a vasútállomásain sem az áll (mint más hasonló státusú városok esetében) hogy Kettwig/Essen, hanem csak Kettwig. Külön postai irányító számuk van, és a rendszámokban is egy betű jelzi, hogy Kettwigről van szó. Érdekes, hogy ez a betű egy D betű a számok után, valószínűleg ez onnan maradt meg, hogy korábban Düsseldorf kerülethez is tartoztak. Kettwig azért érdekes, mivel egyrészt itt is átfolyik a Ruhr vidék névadó folyója, a Ruhr, másrészt ezt a környéket tartják a Ruhr vidék zöld szívének. Itt már elég nagy a folyó, szerintem kb. közel akkora, mint a Duna Budapestnél. Itt megint kitérek egy kicsit a vízi erőművekre. A Ruhr folyó is tele van rakva vízi erőművekkel, az egyik duzzasztó pont itt van a híd alatt. A folyó város felőli oldalán található a Turbinaház, ott termelik az áramot (amely szerintem az egyik legzöldebb energia). Van hajó zsilip is, bár hajó forgalmat nem láttam, csak egy kikötött bárkát. Maga a város nem túl szép, viszont van egy kicsi, de annál szebb városmagja. A zöme egy kis kiemelkedésen helyezkedik el és viszonylag sok favázas házat (fachwerkhaus) lehet találni. Érdemes a kis zegzugos utcákon valamint a Ruhr partján egy jót sétálni. Innen már csak egy ugrás a túlparton található két kastély, a Schloß Hugenpoet és a Schloß Landsberg.

Vissza a főoldalra (katalógus)

az Óváros
 az Óváros
 az Óváros
 az Óváros
 az Óváros, anno 1646!
 az Óváros
az Óváros
 a Turbinaház
a Turbinaház
 a Mühlengräben
 a Mühlengräben
templom az Óvárosban
 templom az Óvárosban
 az Óváros
 a Ruhr folyó
  a Ruhr folyó
  a Ruhr folyó
 a Ruhr folyó

Vissza a főoldalra (katalógus)